Csontpótlás
Mitől és miért fogy a csont?
Az állcsontok csontja általában egészen addig nem kevesbedik meg jelentősen, míg abban fogak vannak. A rágás erői „csontállomány –megtartó” erőként hatnak, és nem engedik elfogyni a csontállományt.
A csontkínálat tehát akkor fogy, ha a fogak elvesznek. Ilyenkor megszűnik az a fiziológiás hatás, amiről az előbb szóltunk. A protézisek természetellenes erőket közvetítenek az állcsontokra. Természetesen vannak olyan kórképek is (fogágybetegség, oszteoporózis, stb.), amelyek a csontkínálatot csökkentik.
A csontkínálat tehát akkor fogy, ha a fogak elvesznek. Ilyenkor megszűnik az a fiziológiás hatás, amiről az előbb szóltunk. A protézisek természetellenes erőket közvetítenek az állcsontokra. Természetesen vannak olyan kórképek is (fogágybetegség, oszteoporózis, stb.), amelyek a csontkínálatot csökkentik.
Mik azok a csontpótló anyagok?
A csont pótlására autogén („saját csont”), allogén (más emberből származó), alloplasztikus (szintetikusan előállított) és xenogén (állati eredetű) anyagok használhatóak fel. A saját csont leggyakrabban csípőcsontból, az állkapocs elülső részéről vagy a koponyatetőről származhat. Allogén csont alkalmazása hazánkban jelenleg nem elterjedt. Az alloplasztikus anyagok viszont igen népszerűek. Ezek trikalcium-foszfátok, hidroxiapatitok, stb. Kisebb mennyiségű csont pótlására minden további nélkül alkalmasak.
Manapság csontpótlás céljára legtöbbször szintetikus ún. béta-trikalcium-foszfátokat, vagy hidroxi-apatitot alkalmazunk.
Manapság csontpótlás céljára legtöbbször szintetikus ún. béta-trikalcium-foszfátokat, vagy hidroxi-apatitot alkalmazunk.
Mikor van szükség csontpótlásra?
Általában akkor, ha a fogászati implantáció céljára rendelkezésre álló csontmennyiség nem elegendő az implantáció céljára. Ennek oka az alsó és a felső állcsonton más és más:
1. az alsó állcsonton az alsó 4-es fogak vonalától hátrafelé fut egy ideg, amely az állkapocsban, csontcsatornában helyezkedik el. Előfordul, különösen hosszabb fogatlanság esetén, hogy az ideg és a csontfelszín között rendelkezésre álló csontkínálat nem elegendően magas, vagy nem elegendően széles az implantátumok befogadására.
2. A felső állcsont esetében a leggyakoribb eset az, hogy az arcüreg és a csont szájüreg felőli felszíne között található csontkínálat nem elegendő az implantátumok befogadására.
3. ezen kívül előfordulhat, hogy bárhol, vagy akár mindenhol kevés a csontkínálat, nem elég vastag vagy magas az implantátumok befogadására rendelkezésre álló csontmennyiség.
4. Bizonyos esetekben, ha a fogeltávolítás után nem végezhető el azonnal az implantáció, a foghúzás helyének feltöltésére is kiválóan alkalmasak a csontpótló anyagok. Segítségükkel olyan csontszövet képződik, amely azután alkalmas az implantátumok befogadására.
1. az alsó állcsonton az alsó 4-es fogak vonalától hátrafelé fut egy ideg, amely az állkapocsban, csontcsatornában helyezkedik el. Előfordul, különösen hosszabb fogatlanság esetén, hogy az ideg és a csontfelszín között rendelkezésre álló csontkínálat nem elegendően magas, vagy nem elegendően széles az implantátumok befogadására.
2. A felső állcsont esetében a leggyakoribb eset az, hogy az arcüreg és a csont szájüreg felőli felszíne között található csontkínálat nem elegendő az implantátumok befogadására.
3. ezen kívül előfordulhat, hogy bárhol, vagy akár mindenhol kevés a csontkínálat, nem elég vastag vagy magas az implantátumok befogadására rendelkezésre álló csontmennyiség.
4. Bizonyos esetekben, ha a fogeltávolítás után nem végezhető el azonnal az implantáció, a foghúzás helyének feltöltésére is kiválóan alkalmasak a csontpótló anyagok. Segítségükkel olyan csontszövet képződik, amely azután alkalmas az implantátumok befogadására.
Az alsó állcsont csontpótlására alkalmazott technikák
Az egyik alkalmazható technika az, hogy az állkapocs magasságát szendvicsszerűen emeljük meg. Ez úgy kivitelezhető, hogy az állkapocs csontját vízszintesen el kell vágni, és az elvágott részek közé kell behelyezni a csontpótlásra alkalmazott anyagot, amely ebben az esetben saját csont lehet.
Egy másik megoldás az ún. onlay-plasztika, amelyet úgy kell elvégezni, hogy a csontpótlásra használatos anyagot (általában csípőcsontot) az állkapocscsont szájüregi felszínére csavarozással rögzítjük. Ez a módszer jól alkalmazható, és gyakoribb is, mint az előző.
Egy másik megoldás az ún. onlay-plasztika, amelyet úgy kell elvégezni, hogy a csontpótlásra használatos anyagot (általában csípőcsontot) az állkapocscsont szájüregi felszínére csavarozással rögzítjük. Ez a módszer jól alkalmazható, és gyakoribb is, mint az előző.
A felső állcsont esetén használatos csontpótlási módszerek
A felső állcsont csontpótlási eljárásainak legtöbbször előforduló esete az, amikor a szájüreg és az arcüreg csontfelszínei között rendelkezésre álló csontmennyiség kevés ahhoz, hogy abba biztonsággal fogászati implantátum legyen behelyezhető. Ennek megoldására alkalmazható az arcüreg alapjának megemelése, amit sinus elevációnak vagy sinus liftingnek nevezünk.
A sinus elevatio vagy sinus lifting (az arcüreg alapjának "megemelése" )
Ma már rutinszerű eljárásnak számít. Az arccsont (maxilla) külső falán egy csontablakot készítünk, és azt befelé, az arcüreg felé beemeljük. A csontablak maga előtt tolja az arcüreg nyálkahártyáját. A nyálkahártya, és az arcüreg alapja közé kell behelyezni a csontpótló anyagot, amely ezáltal befelé, tehát nem a szájüreg, hanem az arcüreg felé fogja megnövelni a csontkínálat magasságát.
Az alkalmazott csontpótló általában saját csont (egy speciális csontdarálóval összeaprítva) és szintetikus csontpótló keveréke.
Két módszer létezik, mely nagyban függ a meglévő csont vastagságától és minőségétől:
1. ha a csontpótlással egyidejűleg a fogászati implantátum is beültetésre kerül (ily módon tehát az implantátum szájtól távolabb lévő vége csontpótló anyagban, szájhoz közelebbi része csontban helyezkedik el),
2. ha az implantáció csak később történik meg.
Az alkalmazott csontpótló általában saját csont (egy speciális csontdarálóval összeaprítva) és szintetikus csontpótló keveréke.
Két módszer létezik, mely nagyban függ a meglévő csont vastagságától és minőségétől:
1. ha a csontpótlással egyidejűleg a fogászati implantátum is beültetésre kerül (ily módon tehát az implantátum szájtól távolabb lévő vége csontpótló anyagban, szájhoz közelebbi része csontban helyezkedik el),
2. ha az implantáció csak később történik meg.
