A fogászati implantológia a fogorvostudomány olyan szakterülete, amely a
foghiányok pótlását fogpótlástani eljárásokkal oldja meg.
A cél mindig a pácienseres fogászati rehabilitációja.

Az implantáció s

orán szervetlen anyagokat ültetnek be az állcsont szöveteibe. A beültetett fogak önmagukban vagy rögzített alapként szolgálva megoldhatják a beteg egyes vagy többszörös foghiányát.
A fogászati implantátum biológiai anyagból (általában titánból) készített műgyökér, amelyet az elveszett fogak helyére ültetnek be fogpótlás viselése céljából.
Alapvetően
3 részből áll:
implantátum teste (1), amit a
csontszövetbe ültetünk,
a felépítmény
(2), amit majd a gyógyulási időszakot követően a testbe csavarozunk és
a rá
készített korona, vagy híd (3).
Implantátum anyaga
A beültetésre felhasznált anyagok nagyon szigorú követelményeknek kell megfeleljenek. Legyenek összeférhetőek az élő szövettel, nem lehet mérgező, allergiát vagy tumort keltő hatásuk, nem korrodálódhatnak. Megfelelő rugalmassággal, szakítószilárdsággal, terhelhetőséggel és kopásállósággal rendelkezzenek, jól sterilizálhatóak és könnyen megmunkálhatóak legyenek. A jelenleg alkalmazható anyagok egy része fém vagy ötvözet - ilyen a titán. A felületi oxid rétege miatt igen stabil, továbbá magas a felületi energiája, ezért képes magához kapcsolni a különböző molekulákat és fehérjéket, melyhez a csontszövetfehérje struktúrái később kötődni tudnak. Így jön létre az implantáció csontos rögzülése. A legnagyobb előnye, az eddig említettek mellett, hogy megelőzi a fogvesztés után amúgy elkerülhetetlen csontlebontódást.